2012. december 1., szombat

Diós keksz

Nem ez az eredeti neve a kis sütinek, de a "Mandula" annyira nem helyénvaló, főleg, hogy eredetileg is dióval van, nem mandulával. Az alakja sem mandula, úgyhogy passzolom.

Hozzávalók:
  • 20 dkg búzaliszt,
  • 20 dkg zabliszt (a zabpehely ledarálva),
  • 15 dkg darált dió,
  • 10 dkg porcukor,
  • 25 dkg ráma,
  • 5 dkg méz,
  • 1 vaníliás cukor,
  • 1 sütőpor,
  • 1 citrom reszelt héja,
  • 1 kávéskanál őrölt fahéj,
  • csipet só,
  • sárgabaracklekvár.

Elkészítés:
  1. A liszteket, a porcukrot, a diót, a citromhéjat, a sütőport, a fahéjat, a vaníliás cukrot és a diót jól összekavarjuk.
  2. A mézet és a vajat mikróban egy kicsit felmelegítjük, majd a többivel összegyúrjuk.
  3. Legalább fél órára hűtőbe tesszük.
  4. Kinyújtjuk, kiszaggatjuk és előmelegített sütőben, 150 fokon kb. 10 percig sütjük - de azért mindenki látja, mennyi idő kell neki pontosan. Én most jó barnára sütöttem őket.
  5. Langyosan lekvárral összeragasztjuk őket, és majd finom tejjel eszegetjük (vagy persze anélkül).
Az eredeti recept 40 dkg liszttel írja, én ezt feleztem, hogy azért legyen kicsit másabb, így került bele a zab.
Az eredeti recept mézet sem ír bele, hanem annyi porcukrot, amennyi diót rakunk bele. Én előnyben részesítem a mézet a cukorral szemben, így ezt is egy kicsit variáltam.
Fahéj sincs benne eredetileg, de az sosem ront az összhatáson - plusz a kóstolóim egyike egyből megjegyezte kolbásztöltés közben: "jé, mézes?" Igen, a fahéj ilyenekre képes.
Citromhéj sincs a hozzávalók között, de én imádom a kekszekben, és a dióhoz amúgy is passzol.
Igen, nincs benne tojás, és nem is kell. Anyu először akart bele rakni, de én vártam vele, és bizony nagyon is jó lett nélküle, nem hiányolta.
A nyújtás vastagsága is tőlünk függ. Ezek kis linzeres formákkal lettek kiszaggatva, úgyhogy vékony lett. Eredetileg azonban a kifliformával kellene formázni őket, szóval sokkal vastagabb dolog jön ki belőle. Most az apróságra mentem rá.
A lekvár kell közé, és a barackon kívül bármi más savanykás is megy hozzá - nekem az almás-körtésünkkel is bejött (jó, nekem mi nem jön be, ami keksz?).
Ha valaki gondolja, olvasztott csokival is bolondíthatja a tetejét vagy porcukorral, de én a porcukrozást sosem szerettem, csoki meg nem volt itthon.
Tejjel tényleg isteni. Jó, egyébként is, de mondom ezt én, a megrögzött kekszfüggő.
Ez a három forma lett - a kekszes alakú csak azért, mert a nagyon maradéknál anyu ajánlotta, hogy legyen kekszformájú és akkor nem kell annyiszor nyújtani-szaggatni.
Alapvetően olyan 130-140 darab lett belőle, természetesen ezen az összerakás redukált.

Ennyi van kóstolások után (apukám, keresztapám és egy haverjuk kolbászt töltöttek, meg hát én is beeszegettem...).


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...