2013. április 16., kedd

Répatorta

Imádom a répát. Imádom a diót.

A diótortának nálunk egyébként is története van, és egy-két éve megfogadtam, hogy valamilyen szinten minden évben diótortám lesz. Réges-régen, még a múlt évszázadban és -ezredben nagymamám az őféle diótortát ajándékozta névnapokra és születésnapokra. Simán dióspiskóták között volt a diós krém, azzal volt bevonva, és a spóron pirította a félszem diókat a tetejére. Akkor néha már-már untuk is, mert volt, hogy egy hónapban kétszer is hozott, de most bizony jó volna egy igazi Hajdu-mamaféle diótorta. Azóta is kísérletezgetünk összehozni, van még néhány évünk megcsinálni.

Idén viszont egyszerűbb formába öntöttem.

Hozzávalók:
  • 25 dkg darált dió,
  • 35 dkg reszelt répa,
  • 5 dkg kukoricaliszt,
  • 10 dkg cukor,
  • 1 vaníliáscukor,
  • 2 ek rumaroma,
  • fahéj,
  • 1-1 citrom és narancs héja,
  • fél citrom leve,
  • 5 tojás,
  • 1 sütőpor,
  • egy csipet só,
  • sárgabarack lekvár.

Elkészítés:
  1. Reszeljük le a répát, csepegtessük rá a citromlevet és reszeljük bele a héjakat.
  2. Daráljuk le a diót, majd keverjük el jól a liszttel, a fahéjjal és a sütőporral.
  3. A cukrot, a vaníliáscukrot kavarjuk habosra a tojássárgájával és a rummal.
  4. A lisztes diót és a cukros tojást öntsük össze.
  5. Egy csipet sóval verjük fel a tojásfehérjéket, és először a kétharmadát keverjük el jó alaposan a diós alappal.
  6. Majd mehet bele az egyharmad, amit laza mozdulatokkal keverünk el - egyik kedvenc tévés szakácsom csinálja így, mióta láttam, én is.
  7. Zsírozott-lisztezett formában (kb. 25 centis), 150-180°C-on kb. 45-50 percig sütjük - tűpróba!
  8. Amikor kihűlt, vágjuk ketté és kenjük meg a baracklekvárral - nekem két evőkanál volt.
Fondant (innen):
A recepthez annyit tennék hozzá, hogy a folyékony színező miatt sokkal több porcukor kell hozzá. Valamint a bolti porcukor finomabb szemcséjű, mint amit mi otthon őröltünk, így szerencsésebb választás. Nem került a tortára az egész, kb. egyharmada fagyasztásra ment. A tortára való ráborítás előtt a tetejét és az oldalát is bekentük baracklekvárral.

Mivel a torta maga nem volt édes, így ez a cukorbomba kellett rá. Harmonizált együtt a kettő. A húgom dicsérte a fondantot, én dicsértem a tortát. Agyonfényeztük magunkat, de ha egyszer valami jó, akkor az jó!


A húgom ajándéknak "csomagolta" a tortát. :)
 
Sötétebb volt belül, mint vártam, de finoman összeértek az ízek. :)

2 megjegyzés:

  1. Hűha, nagyon csini lett, és biztos finom is! Itt is nagyon boldog születésnapot! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az volt, finom! A máz nélkül még fogyókúrában is ajánlom. :) Kis adagban. ;)

      Törlés

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...