2013. április 15., hétfő

Zabtej

Ötlet teljes egészében innen.

Hozzávalók:
  • 6 ek zabpehely (pont 60 g lett),
  • 1 liter víz,
  • 2 csipet só,
  • 2 kk olívaolaj,
  • 10 csepp sztívia.

  1. Felforraltam a vizet és ráöntöttem a műanyag teáskancsómban lévő, már kimért zabra.
  2. Egy órára békénhagytam, közben egyszer-kétszer átkavartam.
  3. Belement a só, az olaj és a sztívia. Mixeltem egy darabig.
  4. Átszűrtem, és lehűtöttem.

 Mehet más édesítőszer is bele. Mézet nem akartam, mert kevesem van, inkább használom másra. Egyszer régen ittam már bolti zabtejet, de emlékszem, hogy abban nekem nem jött be a napraforgóolaj íze, keserű volt tőle (van egy fajta napraforgóolaj, amit az egész család nem szeret, ha anyu abban süt, nem lesz jó a végeredmény, de lehet, hogy már nem gyártják).

A végeredmény: 9 dl zabtej, 120 g visszamaradt zabrost. Az eredeti kiindulási tömegből, az 1060 g-ból 40 g eltűnt valamerre. Nálam okosabb, számolásban jártasabb agyalhat azon, hogy mi történt, illetve mi mennyi hány méter. Elvileg a zabtej kalóriája decinként annyi, mint a rendes tejé. Szóval... 

Sűrű, krémes az állaga, de egy kissé nyálkás, és persze vizes zabkása íze van. Majd legközelebb rendes zabból és nem pehelyből csinálom, meglátjuk a helyzetet úgy. Nem rossz, csak meg kell szokni az ízt.

A visszamaradt zabrostot, őszintén szólva, én megszórtam mazsolával és megettem, nem teketóriáztam vele. De elvileg lehet golyókat csinálni belőle, ha valamivel sűrítjük egy picit.

Ennyi lett. (Vagyis itt már hiányzik a kóstoló 1 dl.)

Kicsit sötétebb a színe, mint az igazi tejé, olyan szürkésfehér...
Hidegen jobb, mint langyosan. Plusz nekem még egy kicsit fura a sztívia íze, ahhoz is hozzá kell szoknom.
Nekem öt nap alatt nem romlott meg a hűtőben. Plusz egy-két nap után sokkal jobb volt az íze, mint frissen.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...